#Four

Halihó!

Meghoztam az új részt. Sajnálom, hogy ilyen rövidek, de ha hosszabbakra írnám, akkor körülbelül 5 részes lenne. És azt is sajnálom, hogy unalmasak. :(

Múlt hét pénteken megnéztem a blogot, és annyira boldog voltam, mert kaptam 2 pipát is a részhez. Aztán vasárnap is megnéztem, de a pipák eltűntek. Miért? Viszont most láttam, hogy 1 pipa mégis van.:)

Nagyon nagyon örülnék a komiknak, pipáknak! :)

Muzsika

Vettem egy mély levegőt, közben ezerrel kattogott az agyam. Mit is mondhatnék neki? Az igazat nem tudhatja meg, hiszen nem ismerem.

-Linonak ki kellett jönnie-mondtam egyszerűen, s újra lenéztem. Felnevetett, amit nem értek. Most kiröhög azért, mert a kutyának el kell végeznie a dolgát?

-És ahhoz a bőrönd is kell?- hangjában több érzelmet fedeztem fel. Aggódás, értetlenség, kíváncsiság. Most légy okos, Elena. Erre mit válaszoljak?- Csak nem itt töltötted az éjszakát? - kérdezte, s vállamra rakta kezét. Melegség töltött el, de nem tudom miért. Hisz nem is ismerem. Lelöktem magamról, majd odébb csúsztam, hogy minél távolabb legyek tőle.

-És ha igen?- böktem ki. Miért érdekli? Nem is ismer. Azt sem tudja, ki vagyok. Csak a nevemet tudja. Semmi mást, mégis itt zaklat.

-De miért? Miért nem mentél haza?- zúdította rám kérdéseit, mire egy kósza könnycsepp csordult ki szemem sarkából. Gyorsan letöröltem, majd kifújtam a levegőt, a bőröndre raktam kezem és felálltam.

-Én...most…megyek- mutattam előre kezeimmel, majd elindultam.

-Hova?- kérdezte, mire megtorpantam. Igaza van. Hova mehetnék? Azt sem tudom, mi hol van. Nem ismerek senkit. Nyeltem egyet.

-Egy motelba- mondtam halkan, nem is neki, inkább magamnak. Ha tudnám, merre induljak. Egyszer csak egy testet éreztem magam mellett. Nem láttam, de éreztem, ahogy arcomat vizslatja.

-Elviszlek- megdöbbentem. Miért vinne el önszántából egy idegen lányt?

-Miért?- néztem felé. Tényleg nem értem- Azt sem tudod, ki vagyok, mégis képes lennél elvinni? Lehet, hogy közveszélyes őrült vagyok, vagy esetleg köröznek. Nem értelek- ráztam a fejem.

-Ha köröznének, akkor nem aludtál volna egy padon, a szabad ég alatt, ahol bárki felismerhet. Egyébként meg úgy gondolom, új vagy a városban. Bizonyára azt sem tudod, mi hol van- na, ebben igaza van. Valóban nem tudom, mi hol van. De hogy új lennék Londonban? Hisz én törzsgyökeres londoni vagyok. Már a nagyszüleim is itt éltek. Bár én nem ismertem őket. Születésem előtt meghaltak. Végül úgy döntöttem, hagyom, hogy azt higgye, most érkeztem. Így kevesebbet tud kérdezősködni.

-Nem akarom elrabolni az időd!- mondtam végül, mire ő felnevetett.

-Ugyan. Ráérek- nevetett.

-Akkor..köszönöm- mondtam halkan, mire a kivette kezemből a bőröndöt és elindult. Nem mentem utána.

-Jössz?- kérdezte bájosan. Hangja kedves volt, melegséggel töltött el. Bólintottam egyet.

-Kövesd őt, Lino!- súgtam oda kutyámnak, mire ő lassan megindult. Vele együtt én is.