#Nine

Halihó!
Először is..ÁÁÁÁÁÁÁÁ...mérhetetlenül boldog vagyok -épp ezért is jön (igaz, csak egy nappal) előbb a rész-. A minap felléptem az oldalra, és azt hittem rosszul látok. Kaptam 2 pipát, 1 kommenet és a mi a legjobban feldobott, 2 feliratkozót. El sem tudjátok képzelni, most milyen boldog vagyok. Azta....
Visszatérve normálisra, meghoztam az új részt, remélem nem lett olyan rossz. Az utolsó részt, hozom amint tudom,de azt még meg kell írnom.:
Nagyon örülnék pár pipának, kominak és feliratkozónak!

Muzsika

-Khm…-hallottam meg mellőlem egy lágy, női hangot. Azonnal elhúzódtam Liamtől, majd, mikor a fiú észrevette, ki áll előttünk, felállt, majd a nő felé ment.

-Szívem..Ő itt Elena..tudod, akiről meséltem-mesélte Liam vidám hangon. A nő csak hümmögött egyet. Nem tudtam mi történik, mert én csak ültem a földön, térdemet átkarolva, fejemet lábamra hajtva, s vártam a fejleményeket. Halkan beszélgettek. Olyan halkan, hogy még én –a kifinomult hallásommal- sem hallottam. Bár nem is érdekelt. Nem az én dolgom kettejük ügye.

-Szóval…Elena ugye?- kérdezte a nő. Hangja nyugodt, kedves volt. Bólintottam egyet, majd intettem- Sophia vagyok. Liam mesélte, hogy összefutottatok éjszaka, meg ma reggel is. Na, meg láttam az újságot is- mondta, mire számat keservesen elhúztam.

-Sajnálom, ha valamivel megsértettelek titeket. Nem akartam- kezdtem a bocsánatkérésem, mert nem akartam, hogy esetleg miattam veszekedjenek. A lánytól –aki a kezembe nyomta az újságot- tudom, hogy Sophia Liam barátnője. Folytattam volna monológomat, mikor egy puha kéz érintette meg a kezem. Sophia volt.

-Gyere, állj fel. Még megfázol. Nem ülünk be valahova beszélgetni?- kérdezte.

-De…az nagyszerű lenne. Akkor talán meg is tudnánk beszélni ezeket a dolgokat. Meg egy kicsit éhes is vagyok- húztam el a szám. Nem akarok pofátlan lenni, de amúgy sem hagynám, hogy ők fizessenek. Annyi pénzem még van. Belekapaszkodtam Sophia kezébe, majd felálltam. Megfogtam Lino pórázát, majd elindultunk Liam után. Első benyomásom a lányról. hogy kedves, és tényleg szeretheti Liamet, ha ettől nem vesztek össze. Én tuti kibuktam volna, ha reggel azt látom, hogy a barátomat egy idegen lánnyal hozták össze, akivel nem mellesleg –Sophia szerint- annyi mindent mesélt.

A Starbucks teraszán ültünk, s ki-ki kortyolgatta a saját italát. Jegeskávéval a kezembe ültem és miközben Lino buksiját simogattam, csendesen hallgattam, ahogy Liam és Sophia mesélnek. Elmesélték, hogyan találkoztak, mi volt az első benyomásuk egymásról, mikor döntöttek úgy, hogy megpróbálják együtt, hol volt az első randijuk, satöbbi. Először nem értettem, miért mesélik el mindezt nekem, akit nem is ismernek. Aztán rájöttem, hogy azért, hogy ne feszengjek, miközben velük vagyok. Bevallom, elég furcsa –ha mondhatjuk így- két hírességgel társalognom, kávéznom. Mind a ketten nagyon aranyosak, kedvesek. Nagyon jó társaság. Mellettük nem éreztem magam „nyomoréknak”, olyan volt, mintha csak be lenne csukva a szemem. Nem ítéltek el emiatt, amiért hihetetlen hálás vagyok nekik. Csendben töprengtem magamban, miközben ők áradoztak, közben észre sem vettem, hogy nem figyelek rájuk. Végig az járt a fejemben, hogy hogyan fogok boldogulni. Hisz egyedül vagyok. Igaz, -ha mondhatom így- gazdagabb lettem két nagyszerű baráttal, de rajtam még ők sem tudnak segíteni. Dolgozni nem tudnék menni az állapotom miatt, lakásom nincs, hisz ha lenne is, hogy a fenébe fizetném a lakbért. Fogalmam sincs, hogy anya mennyit hagyott rám. Nem kérdeztem soha. Apropó anya. Amióta felálltunk és elindultunk a kávézó felé, szóba sem jött anyám. Pedig én akartam kérdezni, de nem engedték. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy valójában mibe is halt bele, de ha ők nem mondják meg, honnan a fenéből jöhetnék rá. Magamban legszívesebben ordítanék, amiért nem árulják el, hisz jogom van tudni. Mégis csak az én anyám.

-Elena..Hahó- húzta kezét arcom előtt mosolyogva Liam. Ekkor eszméltem fel, hogy nagyon elgondolkodtam- Hol jársz?

-Bocsi, csak gondolkodtam- húztam el a szám. Szegények. Nekem mesélik a szuper életüket, de én meg nem figyelek rájuk. Pedig –ha nem fúrná az oldalamat anya halálának oka- nagyon is érdekelne. De így sajnos nem tudok rájuk koncentrálni.

-És min gondolkoztál?- mosolyodott el Sophia kedvesen, mire nyeltem egy nagyot. Érdekel anyám története. Utálok hazugságban élni. Meg kell tudnom, még akkor is, ha megbántom őket.

-Anyámon- böktem ki, mire éreztem, hogy arcukról lefagyott a mosoly- Kérlek, mondjátok el, a valódi diagnózist- könyörögtem, mire egy nagyot sóhajtottak, és belekezdtek…