#Two

Sziasztok!

Megérkezett az új rész. Köszönöm a pipákat és a megtekintéseket! :)

Az elkövetkezendő részekről annyit, hogy lehet, hogy később hozom, mint egy hét, mert egyszerűen nincs ihlet! De próbálkozom.:)

Jó olvasást! Nagyon örülnék pár kominak, pipának! :)

Muzsika

-Lino, ide hoznád a bőröndöm?- kértem őt, mire leugrott rólam. Igaz, hogy ő csak egy kutya, de olyan, mintha ember lenne. Megérti, amit mondok, teljesíti. Nagyon okos. Odabotorkáltam a szekrényemhez, majd mikor Lino vakkantott egyet, jelezve, hogy a bőröndöm itt van, kivettem a ruháimat, majd a pakkomba helyeztem. Nincs sok ruhám, sem cipőm. Kevés és nem is divatos. Fekete, fehér vagy kék farmernadrágok, egyszínű, mintázatlan pólók, topok, szürke pulóverek, fekete illetve barna cipők. Szeretem őket. Nem kell azon gondolkoznom, hogy mihez mi áll jól, mert ezekhez bármi. Ami fontos, mert nem látom. Hülyén meg mégsem akarok kinézni. Mikor végeztem, megfogtam az ágyam melletti éjjeliszekrény fiókjában lévő kis dobozkát, melyben legféltettebb kincseim vannak. Anyától kapott ékszerek, versek, rajzok,fényképek. Anyáról, apáról, mikor még mind boldogok voltunk. Vicces, mert úgysem látom ezeket soha többé. Mégis jobban féltem őket, mint az életemet. Mikor úgy éreztem, mindent bepakoltam, a zsebembe helyeztem telefonomat, a kulcsot, felvettem a napszemüvegem, megfogtam Lino pórázát és a bőrönd fogantyúját és kiléptem szobám ajtaján. Nem tudom, hogy apa itt van-e, vagy megint az ágyban sajnáltatja magát, de nem érdekel. Jobb neki így. Talán nekem is.

Kiléptem a házból és elindultam. Fogalmam sincs, hogy hova menjek. Megfordult a fejemben, hogy egy barátomhoz megyek el, de ezt hamar elvetettem. Nincsenek barátaim. Nekem már csak Lino van. Senki más.

Lassan mentem, mert nehéz volt a bőröndöm. Éjszaka van. Hova megyek én? Hol alszok? Mi lesz velem? Ezer meg ezer ehhez hasonló kérdés kavargott bennem, mikor valakinek nekimentem.

-Bocsánat, véletlen volt- szabadkoztam egyből, majd lehajoltam a földre, mert a napszemüveg az ütközés során leröpült a fejemről. Idétlenül tapogattam össze-vissza, mikor egy kéz megfogta a kezem és a szemüveg felé irányította- Köszönöm –nyögtem ki végül, majd felálltam és gyorsan magamra raktam azt.

-Semmi baj- hallottam meg egy édes férfihangot- Hadd kérdezzek valamit, de kérlek ne sértődj meg!- bátortalanul bólintottam egyet- Miért van rajtad az éjszaka kellős közepén napszemüveg?- kérdezte érdes, mély hangján. Nem tudom miért, de megborzongtam, mikor meghallottam hangját. Elvarázsolt. Olyan kedves hangja van. Mintha már hallottam volna valahol.

-Ő…mert miért ne? Bocsi, de mennem kell- kerültem ki a fiút, de ő elkapta a kezem. Furcsa érzés lett úrrá rajtam- Eressz el! – sziszegtem mérgesen fogaim között.

-Csak kérdezni szeretnék még valamit!- mondta, miközben elvette kezét enyémről. Kicsit távolabb mentem tőle, majd jeleztem neki, hogy kérdezzen.

-Szóval…csak azt akarom kérdezni, hogy…nem…nem lenne kedved..esetleg…

-Kinyögnéd?- emeltem fejem felé türelmetlenül. Persze nem siettem sehova, és a hangja is megnyugtatott, de féltem. Féltem attól, hogy mit akarhat.

-Találkozni velem?- nyögte ki végül.

-Hát…- kezdtem, de szavamba vágott.

-Megértem, ha nem- mondta szomorúan.

-Sajnálom. Mennem kell- mondtam neki és gyorsan elindultam. Nem tudok erre mit mondani. Lehet, hogy egy 60 éves pedofil, vagy valami. Viszont olyan furcsa. Mintha, mintha ismerném valahonnan. De honnan?

-Mi a neved?- kiabált utánam, mire a hang irányába fordultam.

-Elena. Elena Pearl- mondtam, majd végleg elindultam.

Nem tudom, hova mehetnék. Alig léptem ki otthonról a 8 év alatt. A tanárok jártak hozzám, így be tudtam fejezni az iskolát és le tudtam érettségizni. Ritkán vittem csak ki Linot sétálni. Ha mégis kivittem, nem erre és nem éjszaka. Nem ismerek errefelé senkit.

Talpam alatt kavicsokat éreztem. Egy park. Kerestem gyorsan egy padot, majd leültem, magam mellé raktam a bőröndömet és gondolkodtam. Hova mehetnék? Haza nem. A barátaimhoz sem, mivel nincsenek. Se rokonaim. Arra az elhatározásra jutottam, hogy ma éjjel itt maradok, utána pedig egy motelbe megyek. Annyi pénzem van, amennyit anya rám hagyott, plusz, amit indulás előtt elraktam. Viszont az nem sok, mivel anya hagyatéka még a bankban van. Eldöntöttem, hogy holnap keresek egy olcsó motelt, majd bemegyek a bankba, kiveszem a pénzt. De hol van itt Londonban motel? És hol a bank? Jesszusom, milyen felelőtlen vagyok. Eljövök hazulról, onnan, ahol mindent ismertem, mi hol van, oda, ahol fogalmam sincs, mit hol találok. Azt sem tudom, most hol vagyok. Bánom, hogy nem egyeztem bele a „randiba”. Ő lehet, hogy tudna segíteni. De már mindegy. Veszett ügy. De megvan az új otthonom. Ez a pad. Elfeküdtem rajta, szorosan csuklómra tekertem Lino pórázát és elaludtam. Majd holnap, tiszta fejjel kezdem meg a napot. Megkeresem a bankot, egy motelt, munkát, barátokat. Talán sikerrel járok.